Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Treyarch > Infinity Ward

2012.06.30. 15:56

A következő kérdés a hardcore CoD-játékosokhoz szól: tisztában vagytok vele, mi is az a Treyarch? nyílván hallottatok már róla. Ő az örök másodhegedűs az Infinity Ward mellett. Hiszen minden CoD-játékos az Infinity játékait szereti jobban, a modern hadviselést, a pörgős akciót, míg szerencsétlen Treyarch-nak jut a II. Világháború és a zombimód. Sokan nem is ismerték ezt a kis céget, amíg elő nem rukkoltak az első nagy dobásukkal: a Black Ops-szal, mely elröpítette az egyszeri CoD-játékost a Hidegháború fiktív csatáiba. És bennem is itt fogalmazódott meg a gondolat: a Treyarch jobb, mint az Infinity Ward.

Bátor kijelentés, nemde? :D Hiszen mindenkinek az Infinity Ward a kis kedvence: ő volt az, aki elsőként nemet mondott a 2364532. világháborús játékra, és fókuszba állította a modern hadviselést (oké, mondjuk a Battlefield 2 is modern volt már, de azért ott még nem használtak Predator rakétát, AC-130-at és társait, ami a modern csatározások ízét adja). Nade lássuk, miért mondom azt, hogy a Treyarch a jobb mégis.

Kb. egy hete beszélgettem erről egy másik CoD-függő haverommal (szokás szerint ilyenkor jön az ihlet egy fasza kis bejegyzéshez). Szégyenemre még nem próbáltam ki a CoD: World at Wart (a sorozat 5. része, szintén Treyarch alkotás), ugyanis mint mindenki másnak, nekem is libabőrödzött már a hátam a II. Világháborúból. Hiába volt hűdenagy és technikailag hűdemodern a maga korában, hiába ez volt az emberiség legdestruktívabb eseménye (kb. 60 millió ember halt meg benne), egyszerűen a játékok már úgy kivesézték, hogy elegünk lett belőle: nem akartunk még egy M1 Garand golyót kilőni, nem akartunk több német tankot látni, nem akartunk ezredjére is Sztálingrád utcáin csatázni. De így egy kis szünet kihagyásával gondoltam ismét fejest ugrok 1939– 1945 eseményeibe, hiszen úgyis kell egy játék így nyár elejére, és a CoD: World at War-ról csupa jókat mondtak mások. És valóban megérte.

És tulajdonképpen a World at War és a Black Ops kapcsán fogalmazódott meg bennem a gondolat, miszerint a Treyarch tud valamit, amit az Infinity Ward nem: és ez a sztori. A Treyarch képes jó sztorit írni a játékaihoz, és ez az egyik legerősebb érv, amit fel lehet hozni mellette. Persze a Modern Warfare játékok sztorija se rossz, a maga módján jól feldolgozza a Harmadik Világháború elméletét, viszont ez a sztori csak amolyan töltelékként van ott, és a játék az öldöklésre fókuszál, illetve arra, hogy Amerika Fuckyeah, és az amcsik mindenkit megmentenek és minden terrorista merényletet megakadályoznak mert ők az istenek. Aki látta a Sólyom végveszélyben című filmet, az tudhatja hogy annak is tiszta Modern Warfare az egész sztorija. Játék közben ez fel sem tűnik az embernek, mert pont annyira mély a története, amennyire egy ilyen játéknak kell: van benne bonyodalom, van tetőpont, van hogy lesokkolja a játékost azzal hogy megölet pár fontos karaktert (Ghost, Soap), de a vége mindig ugyanaz: Amerika megold mindent mert ők a profik.

Ezzel ellentétben a Black Ops története egyénközpontú, és ez már önmagában megér egy dicséretet. Nem egy egész nemzetre koncentrál, hanem csak a játékosra, és az ő személyes hadjáratára a Hidegháborún belül. De ez csak egy érv, az egész sztorira elmondható, hogy sokkal kreatívabb mint bármelyik Infinity Ward játéké. Az agymosott főhős története ugyan lehet, hogy nem egy újkeletű dolog, de a Black Ops világában és atmoszférájában baromira betalált.

A World at War-ról meg annyit, hogy az sem azt akarja bemutatni, hogy milyen faszák az amcsik mert mindenkit szétlőnek, hanem a II. Világháború borzalmait szándékozik a középpontba helyezni. Most nem akarok sok értelmet keresni egyik CoD-ban se (a Modern Warfare 2 videóm végén se vágom mi volt velem, ha tehetném levágnám azt a részt onnan :D), elvégre egyik CoD-ban sincsenek mélyenszántó gondolatok. Én csak azt akarom mondani, hogy a Treyarch egy lehelettel több lelket vitt a játékaiba. Nem csak annyi, hogy nagy bumm nagy fegyverek és reptéri mészárlás, hanem a World at War végét is General Macarthur híres beszédével zárja le, és aztán kiírja azt, amit a játékos fejébe akart vésni az egész játék alatt: "60 million lives were lost as a result of World War II. It was the most destructive and deadly conflict in human history." Persze továbbra sem akarok egyik CoD-játékban se mély filozófikus gondolatokat keresni, de legalább ennyit képes volt kiírni a játék végén, nem úgy mint az összes többi Infinity Ward-játék, mely (mint mondtam) azzal ér véget, hogy Amerika Fuckyeah.

Természetesen az Infinity asztalánál is lehet előnyöket keresni, ami a Trearch-ra nem mondható el. Csakhogy egyet említsek, a monumentalitás. Szinte minden Infinity Ward-féle CoD-ban van olyan pillanat, amikor az ember csak szájtátva bámulja a képernyőt, és ez főleg a Modern Warfare-részekre mondhatók el: az első részben az atomrobbanás, a másodikban Washington kipusztítása és a reptéri mészárlás, a harmadikban pedig az Eiffel-torony ledöntése. Ezek mind-mind olyan pillanatok, amelyeknél fátylat borítunk a bugyuta történetre és a játék apróbb hibáira. Továbbá az Infinity-Ward játékainál rendszerint jobb a multi, gondolom ezt nem kell ecsetelnem. :D

Én viszont továbbra is maradok a saját álláspontomnál: a Treyarch szerintem sokkal kreatívabb és ügyesebben összerakott CoD-okat pakolt elénk, mint az Infinity Ward. A Black Ops 2-t is úgy várom már, mint egy kisgyerek a karácsonyi ajándékát. Főleg, miután elolvastam, miről fog szólni: felváltva játszhatunk a múltban és a jövőben. Egyszer lovon, máskor valami futurisztikus gépezetben. Egyszerű ötlet, de ilyenektől lesz színesebb egy játék.

Egy másik haverom még anno elmondta nekem, hogy ő nem akarja kipróbálni a Black Ops-ot, mert szemmel láthatóan nem Infinity Ward-minőség, amit ő annyira szeret és megszokott már. Aztán egyszer leültettem mellé mikor nálunk járt, és még aznap beszerezte a játékot és végigtolta otthon. Kell még tovább ragoznom? ;)


A bejegyzés trackback címe:

http://nvision.blog.hu/api/trackback/id/tr954620817

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.