Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Lassan egy hónapja adják a mozikban Az Erő krónikája című filmet, múlt hét szombaton pedig meg is néztük a haverokkal, mert egyrészt már rég voltunk mozizni, másrészt ígéretesnek tűnt a film. Sok elismerő kritikát olvastam róla (a RottenTomatoes-ra érkezett kritikák 85%-a pozitív, és az Imdb-n is 7.5 pontos átlagot kapott), és bár a fórumokon voltak negatív hangvételű hozzászólások is, azt mindenki elismerte, hogy ahhoz képest, hogy a rendező első filmjéről van szó, nem sikerült olyan rosszul (bár Joshua Trank már volt társrendező a The Kill Point című filmben, de az első saját filmje ez).

És hát amúgy sem volt más vonzó filmajánlat, így maradt Az erő krónikája. Ami már a moziba ülés előtt is felkeltette a figyelmem, az a történet:

Három kamaszról szól a film (Andrew, Matt és Steve), akik a szó legszorosabb értelmében igazi lúzerek. De nem azok a vicces lúzerek, akiken elröhögcsél az ember, és talán kicsit meg is szánja őket, hanem azok az igazi, ütnivaló lúzerek, akik már az idegesítő kategóriába tartoznak. Az egyik srác új szokása, hogy mindent rögzít a kamerájával (ami még idegesítőbbé teszi a többiek számára), hogy dokumentálja az életét.

Egy éjszakai buli közben azonban találnak egy lyukat, amin lemászva ráakadnak egy ismeretlen dologra (valami kristályféleség). A következő naptól kezdve pedig egyre különösebb képességekre tesznek szert: a távolból mozgatnak tárgyakat, megtanulnak repülni, érzékelik egymás indulatait, stb. Az új erők birtokában egyre kevésbé lesznek lúzerek, bekerülnek a felsőbb körökbe, és minden problémájuk, ami eddig terhelte őket, megszűnni látszik. A nagy erő azonban nagy felelősséggel jár (igen, Pókember mottója remekül illik erre a filmre is), amit nem mindegyikük vesz figyelembe, és fokozatosan kiderül, hogy ami eleinte játéknak indult, végül bajt is hozhat.

A sztori talán kicsit sablonos, de van benne eredetiség is. De hogy mutat mindez filmen? Lapozzatok tovább, és elmondom...

Nem fogok köntörfalazni, elmondom itt és most, hogy nekem nagyon tetszett a film. Nem úgy ültem be rá, hogy lesz ami lesz, hanem egy jó filmre számítottam, és még így is pozitívan csalódtam, tehát felülmúlta az elvárásaimat.

Mint azt említettem, a film főszerepében három idegesítő gyökér áll, azonban egyszer sem éreztem azt, hogy ez a három fickó tényleg idegesítő lenne. Inkább afféle szánnivaló emberek, de szerencsére nem is figyeljük sokáig a magánéletüket, elég hamar felfedezik azt a kristályt, ami szupererőt ad nekik.

Mivel a rendező első filmjéről van szó, nem akart nagy költségvetést elcsapni rá, a teljes büdzsé 12 millió dollár volt, ami egy 2012-es filmhez képest rettentően kevésnek számít, de már az első hónapban 105 milliós összbevételt produkált. Hogy miként úszták milyen olcsón? Egy egyszerű módszerrel: a egész film kézikamerával lett rögzítve.

Nekem nincs bajom a kézikamerás filmekkel (tetszett mind az Ideglelés, mind a REC, vagy a Cloverfieldben is ezt a found footage-nek nevezett stílust használják, de azt a filmet még nem láttam), még az átlagosnál rosszabb képminőséget is elviselem, mert cserébe egy sokkal közvetlenebb hatása van az egésznek, mintha tényleg egy dokumentumfilm lenne. Továbbá látványos effekteket sem nagyon találni a filmben, csak pont annyit, amennyi kell. Viszont szerencsétlen rendező valószínűleg nem gondolta át ezt a kézikamerás dolgot, és bár vannak benne jó megoldások (sokszor egy idegen ember veszi a dolgokat a mobiljával, és azon keresztül látunk mi is, sokszor egy utcai kamerával mutatja a jelenetet fentről), de a film végére már igencsak erőltetetté válik a dolog.

De ha túltettük magunkat a found footage-en, akkor nézzük magát a nyers tartalmat: mint ahogy minden tinisrác tenné, először a főszereplők is baromkodásra használják az új képességeket. A film egyik legélvezetesebb jelenetsorozata ahogy látjuk a srácok szárnypróbálgatásait, amikkel nem egyszer bajba is kerülnek. Ilyenkor megfogadják, hogy erejüket igyekeznek kordában tartani, és felállítanak bizonyos szabályokat, miszerint dühösen sose használják az erőt, vagy nyilvános helyen se fitogtassák képességeiket, stb. Hármuk közül azonban az egyik fiúban az elfojtott agresszió egyre jobban felszínre tör, és az erőt saját sérelmeinek orvoslására akarja fordítani...

A film innentől szinte csakis erre az egy srácra fókuszál, akinek a legszélsőségesebb az élete mindhármuk közül. Nem elég hogy napi szinten kell megaláztatásokat szenvednie a suliban, vagy a környékükön élő tróger bandáktól, még az otthoni élete sem fenékig tejfel. Az anyja halálos beteg, az apja egy részeges állat. Ezek után adja magát, hogy a rengeteg elnyomott dühe fokozatosan előjön, és ha már úgyis birtokában van ez az erő, akkor ki is használja... csakhogy ennek nem lesz jó vége.

Bár a film eleinte akár vígjátéknak is indulhatna, ahogy a három lúzer eljátszadozik az erővel, azonban a film második fele már rettentő komor képi világot alkot, és lassanként átmegy pszichodrámába. Ez volt az a pont ahol a film a legjobban elnyerte a tetszésem. Joshua Trank mesteri módon fokozza a feszültséget (főleg azok a részek ahol az apjával beszélget, én nem győztem a fotel karfáját szorongatni).

Eleinte csak kisebb gonosztetteket követ el, pl. a sulijában jól elbánik az őt folyton baszogató nagyszájú sráccal. Aztán persze egyre többet akar, a környékén bóklászó tróger bandákat is elintézi, de hamarosan ez sem lesz elég neki. Az is egy hatásos pontja a filmnek ahol saját magát filmezi le, közben elmagyarázza, miképpen lehetne az erőt bosszúálló célokra használni:

"Olvastam az interneten a természetes szelekcióról és az evolúcióról. Vannak ezek a... csúcsragadozók... a legerősebb lények az ökológiai rendszerben. Mi, az emberek, úgy véljük, mi vagyunk a csúcsragadozók, csak mert a kis állatok nem tudnak megenni minket. Az oroszlán nem érez lelkiismeret-furdalást, amikor megöl egy szarvast. Ha lecsapsz egy legyet, nem érzel lelkiismeret-furdalást. Azt hiszem, ez jelent valamit. Valóban jelent valamit."

Jó látni, hogy születnek még ötletes és egyedi filmek, és a 21. században nem csak olyan produkciók jutnak el a mozivászonra, hogy az óriásrobotpókok megtámadták Amerikát, és az óriás medvedisznóemberek megpróbálják megfékezni az inváziót. Én személy szerint minden percét élveztem Az erő krónikájának, és mindenkinek azt ajánlom, hogy míg adják a mozikban, menjenek el rá és nézzék meg, mert egy különleges és elismerésre méltó filmet fognak látni.


A bejegyzés trackback címe:

http://nvision.blog.hu/api/trackback/id/tr204337220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.