Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

A napokban beszélgettem pár osztálytársammal arról, hogy kinek mi volt a legfélelmetesebb játéka, amivel eddig játszott. Ennek kapcsán jött az ötlet, hogy erről csináljak egy toplistát.

Tudni kell rólam, hogy elég ijedős ember vagyok. :D Nem is játszottam sok horrorjátékkal (ezért Top 5-ös lista ez, és nem Top 10-es), és nem is nagyon szeretem őket. Ha már horror, akkor inkább a filmek, ott legalább nem én irányítom az eseményeket (és épp ezért nem is félek tőlük annyira). Van egy mondás, miszerint az ember szeret félni, de csak akkor, ha biztonságban van. Na én erre most rácáfolok, mert én játékban sem szeretem a folyamatos feszültséget.

Akikkel beszélgettem, ők egyöntetűen az Amnesia: The Dark Descent -et mondták minden idők legfélelmetesebb játékának, és próbáltak is rávenni hogy próbáljam ki, de mikor elmesélték hogy miről is szól, én azt mondtam, köszönöm de ebből nem kérek. Nézzétek csak meg a videót, meg fogtok érteni. :D

Talán sokan nem fogtok egyetérteni a listámmal, de szerintem nem is létezik olyan lista, ami mindenki szerint jó lenne. Mindenesetre én eddig ezektől a játékoktól csináltam össze magam a legjobban:

5. Land of the Dead – Road to Fiddler’s Green

Az ötödik hellyel kissé bajban voltam. Azt határozottan tudtam, hogy mit rakjak az első négyre, aztán egyszerűen nem jutott eszembe több horrorjáték, amin igazán féltem volna. Ezért jobb híján beraktam ide a Groove Games zombis játékát, mivel ha nem is a teljes játék alatt, de bizonyos részeknél itt is féltem.

A Land of the Dead John Romero híres, Holtak földje című filmének játékfeldolgozása (a zombis filmek szülőatyjának egyik művét már kielemeztem itt). A játék többé-kevésbé hűen követi a Romero-filmek sztorivonalát: egy egyszerű, világtól elzárkózó kis  farmert alakítunk, akit hirtelen kizökkent mindennapi életéből egy aprócska kis zombiapokalipszis. Miután a szomszéd farmokról odaözönlő élőhalottakkal végez, meghúzza magát a házában, csakhogy az élelme egy idő után kifogy, így kénytelen befurikázni a városba, hogy kiderítse, mi történt, és esetleg pontot is tegyen az ügy végére.

Bárcsak azt mondhatnám, hogy a Land of the Dead egy jó játék, de inkább csak egy erős közepes. A grafikája a maga idejében (2005) szép volt, fegyverből van elég, a hangok és zenék is passzolnak a Romero-filmek világához, viszont kevés jó ötlet van benne és nagyon monoton helyenként. Viszont hogy félelmetes-e, arra egyértelműen igen a válaszom. Legfőképpen az állandó magány tartja fent a feszültséget, de nagyban rádobnak a hangeffektek, illetve a zene, ami ugyan elég egysíkú, mégis passzol az egész atmoszférához.

Nem a legfélelmetesebb játék, amivel játszottam, de azért megéri kipróbálni.


4. Dead Space 1-2

A Dead Space tipikusan olyan játék volt, ami körül nem volt hatalmas marketing, nem özönlöttek a hírek hogy ennyire meg annyira jó lesz, és szerintem nem is előzte meg nagy várakozás. Aztán jött, látott, győzött. 2 évre rá kiadták a második részt, ami körül már volt hatalmas marketing, özönlöttek a hírek hogy ennyire meg annyira jó lesz, és nagy várakozás előzte meg. Aztán az is jött, látott, győzött.

Az Electronic Arts egyik legnagyobb sikerjátéka lett a Dead Space, ami több százezer játékost rémisztgetett világszerte. Én végigjátszottam mind a két részt, és így visszagondolva talán nem is volt olyan ijesztő. Viszont ott, akkor, játék közben kaptam pár szívrohamot a két játék alatt.

Egyrészt ott volt a történet, ami horrorjátékhoz képest meglepően kreatív és szerteágazó (akit bővebben érdekel, itt írtam róla). Aztán ott van az atmoszféra, az elhagyatottnak látszó, de közel sem üres űrállomás (ez talán már elég lerágott csont, de még mindig hatásos :D). Ott vannak még a horrorjátékoknál kritikus fontosságú hangeffektek és a zene. Amikor egy ajtóhoz közelítesz, és folyamatosan erősödik az éles, fület bántó visítás, aztán amikor kinyitod, hirtelen elnémul... ez a nagybetűs FESZÜLTSÉG. És még nem is említettem a légüres tereket, ahol mindent tompán hallasz, és még azt is elnyomja a folytonos zihálásod hangja, és mikor hátrafordulsz, akkor látod meg a feléd rohanó rémséget, ami mindjárt kitépi a vesédet. A Dead Space egy kihagyhatatlan alapmű a horror kedvelőinek.


3. Nightmare House 2

A Nightmare House 2 bizonyos tekintetben kakukktojás, mert nem egy teljes értékű játékról van szó, hanem egy Half-Life 2 modifikációról. Viszont lehet abban valami, ha egy mod jobban megrémített engem, mint egy nagy költségvetésű játék (Dead Space).

A játékot egy kis modder csapat készítette. 2007-ben kezdték a munkálatokat és 2010-re végeztek is. Az eredmény egy olyan mod lett, ami rengeteg másik horrorjátékot simán kenterbe ver.

A története egy elhagyatottnak látszó kórházban játszódik (klisé), ahova hősünk egy autóbaleset okán kerül (klisé), és maga sem tudja hogyan (klisé). Hamar kiderül, hogy a kórház nem elhagyatott, és hősünk szörnyűbbnél szörnyűbb teremtményekkel találkozik (klisé), ráadásul néha fel-feltűnik egy F.E.A.R.-ből ismerős szellemkislány is, akitől különféle hallucinációink lesznek (gigantikus nagy klisé). Névtelen főszereplőnk menekülni próbál a kórházból, de sehogy sem tud kijutni... a kórház nem engedi, amíg ki nem deríti mi folyik itt (klisé). Az épületbe érkezik egy 4-fős kommandóscsapat is, akik segíteni próbálnak nekünk, de hamar életüket vesztik (klisé), de nekik köszönhetően kiderül, hogy a kórházban történő események mind-mind egyetlen emberhez vezetnek, aki kísérleteket végez az épület alagsorában (klisé, klisé, klisé).

Mint az látható, a történet nem egy nagy eresztés, voltaképp egy csipetnyi egyediség sincs benne. De ez nem is baj, mert ez esetben nem a történet a lényeg (maga a játék egyébként bő 2 óra alatt végigvihető), hanem a játékmenet. Kicsiny modder csapatunk mesterien használta fel a horrofilmek szinte összes eszközét. Iszonyú félelmetes jelenetek vannak a játékban, amik sokszor a legváratlanabb pillanatban történnek meg. Minderre a koronát pedig a kislány által okozott hallucinációk teszik, amik annyira jól vannak megcsinálva, hogy ha nem tudnám, el sem hinném hogy ez csak egy mod. Akinek bármilyen Source-motort használó játék megvan, erősen ajánlom eme gyöngyszem letöltését... már ha bírja idegekkel.


2. Doom 3

Szinte látom, ahogy felhorkan mindenki: "Doom 3??? Nanecsináddmáá, hát ez nem is félelmetes, hiszen csak sötét van benne!!!" Ez igaz, de én embertelenül tudok félni a sötétségtől. Aki pedig azt mondja hogy nem félelmetes, az játsszon vele mondjuk egy órát, és azután szólaljon meg. :P

Na de komolyra fordítva a szót: a Doom harmadik része szakított az elődök a hagyományával. A '93-as Doomot és a '94-es folytatást mindenki csak vegytiszta akciójátéknak nevezte, ahol bazi nagy fegyverekkel irtjuk halomra a szörnyeket. Egy darabig úgy tűnt, hogy az új rész is ilyen lesz, aztán egyszer csak kiderült, hogy mégsem. Carmack barátunk a harmadik részt horrorjátékként álmodta meg, és az álma maradéktalanul teljesült: a Doom 3 úgy került be a játéktörténelembe, mint az egyik legfélelmetesebb FPS, amit valaha csináltak.

"De hát annyi félelmetes FPS van! Ez miben emelkedik ki a többi közül???" Ez egy jó kérdés, de meg is van rá a válasz. Az átlag FPS-ek általában úgy működnek, hogy a sötétből az arcodba ugrik egy szörny, és nesze b*zmeg, ijedj meg! A Doom 3 is hasonló elven működik, de az Id Software-nél kicsit továbbgondolták ezt. Megpróbáltak a játéknak egyfajta hihetőséget adni, és céljuk a kezdetektől fogva az volt, hogy a játékost konstans félelem- és bizonytalanságérzetben tartsák.

Akik játszottak a játékkal már biztos bőszen bólogatnak, a többieknek megpróbálom kifejteni: a Doom 3 a maga idején az egyik legrealisztikusabb horrorjáték volt, mert gyakorlatilag a teljes játék alatt a fejlesztők kezében vagyunk, és úgy félemlítenek meg bennünket, ahogy akarnak. A teljes bázison alig pár ember maradt életben rajtunk kívül, és a játék 90%-ban magányosan, az életünket féltve loholunk keresztül a UAC-űrbázison. Sosem tudhatjuk mi vár ránk, honnan tör elő bármiféle rémség, rengeteg kiszámíthatatlan esemény van a játékban, de a legfélelmetesebb dolog, ami a teljes játékot körülöleli: az állandó sötétség. Mert a Doom 3-ban nem találták fel a fegyverre vagy vállra szerelhető elemlámpát, ha egy kis fényt akarunk, akkor le kell váltanunk a biztonságot adó fegyverünket, és teljesen védtelenül előremenni (nyilván csak szívatásképpen tették ezt a fejlesztők, de mégis nagyot dob az egészen :D).

Nem is akarom jobban kifejteni a véleményem, szerintem értitek, miről beszélek. Aki eddig nem tette, próbálja ki a játékot, mert egy élménnyel lesz gazdagabb, az biztos. Legyen elég annyi, hogy amikor már a sokadik pályánál tartottam, félóránként ki kellett lépnem netezni, hogy helyreálljon a szívműködésem. :D


1. Silent Hill 4 - The Room

Az eddig felsorolt horrorjátékok mind-mind maradéktalanul ijesztőek, de engem egyik sem bírt olyan szinten félelemben tartani, mint a Silent Hill sorozat 4. része.

Te mit tennél, ha egyik nap arra ébrednél, hogy a bejárati ajtódat belülről valaki lezárta néhány karvastagságú lánccal? Nyilván nem foglalkoztatott még ez a gondolat, ahogy a játék főhősét, Henry Townshendet sem, épp ezért éri kellemetlen meglepetésként ez az egész. Hiába kiabál vagy ordít, senki sem hallja meg a hangját, még akkor sem, amikor közvetlenül az ajtaja előtt állnak, és ő csapdossa azt. A telefon süket, az ablakok nem nyílnak, a hűtő szinte teljesen üres, szegény Henry pedig egyre jobban kezd kétségbe esni. Szerencséjére (?) talál egy méretes lyukat a fürdőszobájában, ami valami alternatív világba vezet... bár ki tudja. Mindenesetre választhatunk, hogy beletörődünk mindenbe, és saját lakásunk foglyaként várjuk halálunkat, vagy keresztülmászunk a lyukon, és nekivágunk az ismeretlennek.

Hát emberek, ez TÖRTÉNET, legalább ilyen kéne minden valamirevaló horrorjátékba. Megemelem a kalapom és térdre rogyok a Konami előtt, mert tényleg ritkaság napjainkban az az egyediség, amely a Silent Hill-ben van. De ez nem csak a történetre, hanem kb. minden más tekintetben jellemző a játékra: vegyük példának a furcsa, fakó, félelmetes és nem utolsó sorban művészien beteges képi világot, vagy az Akira Yamaoka által komponált fantasztikus zenét. Minden, szó szerint MINDEN mesterien van megoldva a játékban (na jó, talán az irányítás frusztráló helyenként).

Nem akarok többet beszélni a játékról, mert tényleg az a fajta, amivel játszani kell, hogy átérezd az élményét. Ja, és hogy miért első helyen van itt? Mondjuk azért, mert egy pályát is alig bírtam végigvinni, annyira nyomasztó és félelmetes. Tudjátok, kétféle horrorjáték van: amely vizuálisan próbál megrémíteni (kiontott belek, vérengzés, sötétből rád ugró démonok), és amely mentálisan. A Silent Hill 4 ez utóbbi kategóriába tartozik: amikor épp nem történik semmi, a feszültség akkor is  szinte tapintható. Van benne vérontás és jó pár gusztustalan lény, mégis akkor szorongsz a legjobban, amikor nem kéne. És szerintem ez az igazi horror.


A bejegyzés trackback címe:

http://nvision.blog.hu/api/trackback/id/tr954090654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Még egyikkel se játszottam, de engem a videók alapján a 3. 4. és 5. csinálna ki a legjobban idegileg.
A Doom 3-at jelenleg is játszom.De Bazdmeg ilyet már!Hát megyek szép nyugiba,majd puff egy lyuk a lépcsőn és a következő pillanatban egy Imp próbál ismerkedni...elég durván.