Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Portal 2 - Vélemény

2012.01.02. 16:49

Tudom, tudom, ezt a cikket sem kapkodtam el, de bevallom férfiasan, hogy az április 21-én megjelent Portal 2-t csak decemberben próbáltam ki.

Voltaképp nem is tudom, miért halogattam eddig. Talán azért, mert az első része nem igazán fogott meg. Jó játék volt, szó se róla, végig is vittem, de valamiért nálam nem ütötte meg a Valve-játékok mércéjét. Úgy tűnik, Gabe Newell és bandája számomra elég magasra tette a lécet. :D

Éppen ezért nem is vártam epekedve a folytatást, még így sem, hogy az egész szaksajtó és az összes Valve-rajongó ez után csorgatta a nyálát, sőt, még az előzetesek és az újításokról kiadott videók sem hoztak lázba. Most azonban végigjátszottam a második részt, és hirtelen teljesen megváltozott a véleményem.


A Portal első része 2008 egyik legnagyobb meglepetése volt. Még maga a Valve Software sem hitte, hogy ekkora visszhangja lesz a játéknak, ezért nem is nagyon foglalkozott vele, főleg hogy olyan kaliberű játékokkal jött ki egy időben, mint a Half-Life 2: Episode 2 és a Team Fortress 2.

A Portal viszont jött, látott és mindenkit lenyűgözött. Azon túl, hogy a rajongók kedvelték és számos díjat bezsebelt, egy komplett kultusz alakult köré. A Portal-gun, a szívecskés súlyozott kocka, GlaDOS éneke, a beszélő turretek, a torta, ezek mind szimbólumokká váltak az internetes körökben.

A Portal alapkoncepciója nagyon egyszerű: egy FPS-ről van szó, ahol fegyverek helyett portálokat kell lövöldözni. 2 portál van (egy kék és egy narancssárga), és ha az egyiken bemész, akkor a másikon jössz ki. Ez alapján kell egy halom logikai fejtörőt megoldani, tesztkamráról tesztkamrára (Érdekesség, hogy az alapötletet egy Narbacular Drop nevű játék adta, amelyben egy mesebeli várbörtönből kellett megszökni egy királykisasszonnyal, ugyanilyen térkapuk segítségével. A játékot a DigPen játékfejlesztő-nevelde diákjai készítették, a siker után pedig a Valve szárnyai alá vette őket, és az ő közreműködésükkel készítették el a Portal-t. Az ötletadó játék ingyenesen letölthető innen.)

Egy ekkora siker után pedig egyértelművé vált, hogy készül hozzá folytatás, amit (rajtam kívül) mindenki izgatottan várt. És mivel az első rész sikerében kételkedtek, ezért (gondolom én) nem lőtték el minden ötletüket, amit a portálok kapcsán kigondoltak, tehát itt volt a lehetőség, hogy egy remek játékot készítsenek. Bő 3 év elteltével pedig megjelent a Portal 2.


Folytatást készíteni nem könnyű dolog. Pedig az alapelv nagyon egyszerű (tegyük bele, amit az első részben szerettek, és még adjunk hozzá egy kis pluszt), mégis rengeteg cégnek nem jön össze. Szerencsére a Valve nem ezek közé tartozik, mivel a folytatásai rendszerint méltóak az alapműhöz (Team Fortress 2, Half-Life 2, Counter-Strike: Source, Left 4 Dead 2).

A Portal 2-höz pedig a szokásosnál jóval könnyebb volt második részt csinálni, mert mint mondtam, egy tucatnyi ötlet volt még benne, ami ellövésre vált. Ott voltak például a logikai feladványok, amik az első részben is jók voltak, de a vége fele már erősen érződött, hogy ugyanazokat a módszereket kell használni újra meg újra. Nos, a második részben ilyenről szó sincs, egy halom új feladvány van, egy halom új ötlettel és megoldással.

Aztán ott van a történet, ami az első részben még eléggé a levegőben lógott. Jónak ugyan jó volt, de nagyon látszott rajta, hogy nem igazán foglalkoztak vele, inkább csak körítésnek rakták be. A Portal 2-ben viszont már egy komplett történelmet kapunk, és megválaszolnak minden kérdést, amit az első rész feltett. És ha már itt tartunk, megjegyezném, hogy a Portal 2 története hihetetlenül egyedi és zseniális (és nagy örömünkre mentes mindenféle sablontól és klisétől).

Az első rész ugyebár azzal ért véget, hogy hősünk (Chell) legyőzte a gonosz és eszelős mesterséges intelligenciát, GlaDOS-t, aki az épületet irányította. Azonban a második rész bejelentését megelőző héten felpatchelték az első részt, és új befejezést adtak neki: a robbanás után Chell-t megragadja valaki, és visszacipeli a sztázistartályba, ahol aztán hosszú időt tölt el.

Azt nem tudjuk, mennyi ideig feküdt szerencsétlen nő öntudatlanul... de mikor felébred, már a teljes Aperture Science létesítmény leamortizálódott. Az épületet belepték a növények és a rozsda, és sehol egy teremtett lélek. Egyszer azonban megjelenik Wheatley (egy robot), aki megpróbál minket kijuttatni az omladozó tesztlétesítményből, egy baleset folytán azonban újra visszakapcsoljuk GlaDOS-t... és kezdődik minden elölről. Ellenségünk helyrepofozza az épületet, mi megkapjuk a portálvetőt, és jöhetnek újra tesztek, az idők végtelenjéig... amíg Wheatley ki nem szabadít minket, és kezdődhet a menekülés GlaDOS elől.

A történet persze nem csak ennyiből áll, többet viszont nem fogok mesélni, mert azzal lelőném a játék legnagyobb csavarjait. Mert a Valve a Portal 2 személyében egy olyan történetet rakott elénk, aminek végigjátszása után köpni-nyelni nem tudtam.

De a sztori önmagában semmit nem érne, ha nem lenne köré építve egy kiváló atmoszféra. Szerencsére a Valve Software híres arról, hogy játékai köré egy olyan világot építsen, amelynek láttán a játékos az állát keresi a földön. Példának itt van a legnépszerűbb játékuk, a Half-Life 2, aminek egy teljes történelme van (és ami párhuzamba hozható a Portal-lal, mivel a két játék ugyanabban a világban játszódik, csak más helyszínen). És mindezt a Portal 2-ben is sikerült megcsinálni, a játék előrehaladtával ugyanis fokozatosan kibontakozik a történet arról, hogy mi is ez az Aperture, milyen célból épült, milyen kísérleteket folytatnak, stb.

A Portal első részének egy nagy erőssége volt GlaDOS szarkasztikus karaktere, ami szintén egy mém lett az interneten (csak hát az első részben ezt nem igazán használták ki). A második rész atmoszférájában nagyban közrejátszottak a szövegek, amiket a szereplők mondanak. A Portal 2 rengeteg kritikus szerint az év legviccesebb játéka lett, és ez leginkább a szövegeknek köszönhető, amire nem is a "vicces", hanem inkább a "groteszk" jelző illik legjobban. Ahogy kedvenc magazinom, a PC Guru írta: "...az Aperture Science két rész hivatali közhelyekből, és egy rész vegytiszta elmebajból összekavart mondatai...". És valóban így lehet a legjobban jellemezni a bemondón hallható szövegeket.

Bizonyításképpen berakom Aperture egykori vezetőjének, Cave Johnson-nak pár hangfelvételét a tesztpályákról:

"Csak szólok: a kávéban, amit korábban adtunk, fluoreszcens kalcium volt, hogy nyomon követhessük az idegi aktivitást az agyában. Van némi esélye, hogy a kalcium megszilárdul, és elüvegesíti a homloklebenyét. De ne idegesítse magát ezzel. Komolyan mondom. A folyamat stresszhelyzetben való elképzelése épp hogy beindítja a reakciót."

"Egy átlagos férfi úgy hatvan százalékban víz. Véleményünk szerint ez kisebbfajta luxus. Szóval, ha a következő tesztben kicsit kiszáradtnak érezné magát, az normális. Megküldjük pár tolósugár-hajtóművel, és megnézzük, nem tudjuk-e levinni húsz-harminc százalékra."

"Ja, ha esetleg összekente volna magát a repulziós géllel, egy jó tanács a laboros fiúktól: NE kenje össze magát a repulziós géllel. Még nem egészen jöttünk rá, melyik elem ez, de annyit mondhatok, hogy virgonc, és NEM barátja az ember csontvázának."

Cave Johnson szövegei a legjobbak, de GlaDOS is megmaradt a régi, és ugyanolyan szarkasztikus és gúnyolódó velünk, mint az első részben. Sőt, még jobban is, elvégre megöltük, és ezért nem igazán hálás:

"Kitűnő! Ragadozó vagy, és ezek a tesztek a prédáid. Jut eszembe, a cápákról folytattam kutatást egy közelgő teszthez. Tudod, ki más szokta még meggyilkolni azt, aki csak segíteni próbál neki? A cápákra gondoltál? Akkor tévedsz. A helyes válasz: senki. Rajtad kívül senki sem olyan értelmetlenül kegyetlen."

"Egy érdekes tény: nem valódi levegőt lélegzel. Túl drága ilyen mélyre leszivattyúzni. Csak kivonjuk egy teremnyi levegőből a széndioxidot, kicsit felfrissítjük, és visszafúvatjuk. Vagyis életed végéig ugyanazt az egy teremnyi levegőt fogod lélegezni. Gondoltam, ez érdekes lehet."

Annyi mindent tudnék még mondani a Portal 2 egyjátékos részéről, de felesleges. Addig úgysem érti meg senki a játék iránti rajongást, amíg ki nem próbálja. Inkább szólok pár szót a Cooperative módról, mert a második részbe olyat is raktak.

A Portal 2 többjátékos módjában 2 ember vehet részt, tehát egy barátoddal játszhatod végig a direkt kétszemélyesre tervezett pályákat. Én Đft98 társaságában próbáltam ki, és nyugodt szívvel állíthatom, hogy mint mindegyik másik, ez a része is zseniális lett.

A lényege ugyanaz, mint az egyjátékos módnak: portálok segítségével jussunk át a pályákon. Csakhogy ezeket a pályákat képtelenség egyedül végigvinni, így erős csapatmunkára kényszerülsz a társaddal.

A kommunikáció nagyon fontos ebben a módban, ezért előre szólok mindenkinek, hogy valami Steam-en összeszedett külföldi idegennel meg se próbáljátok, mert ha nem beszéltek közös nyelvet, akkor bukott az egész.

Ha viszont nem ül közvetlen mellettetek a társatok, csak mikrofonon beszéltek, az már nem akadály, mert a Valve gondoskodott arról, hogy játék közben rengeteg jellel és gesztussal tudjuk utasítgatni egymást. Egyrészt a TAB lenyomásával egy kis képernyő jelenik meg alul, amin társunk szemszögéből láthatjuk az eseményeket, plusz az F gombbal mutogathatunk platformokra meg eszközökre, hogy a másik tudja, hova kell lőnie portált, milyen kapcsolót kell megnyomni, stb. Ha emellé mikrofonoztok is, akkor tökéletesen megfogjátok érteni egymást.


Számomra a Portal 2 2011 legjobb játéka, műfajtól függetlenül. A Valve megint nagyot alkotott, és egy olyan játékot rakott elénk, ami játékélményében, történetében, atmoszférájában közel áll a tökéleteshez. Én örülnék, ha készülne Portal 3 is, bár a második résszel a készítők elég magasra rakták a lécet. De minek aggódjak, hiszen eddig minden alkalommal bebizonyították, hogy meg tudják ugrani. ;)


A bejegyzés trackback címe:

http://nvision.blog.hu/api/trackback/id/tr753514248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.